Egyes férfiak egyenlőtlennek tartják a munkahelyi öltözetek nemi különbségeit. Olykor sértetten zúgolódnak a nők munkahelyi viselete miatt, mert úgy gondolják, a nők sikereinek markáns eszköze a ruha. Míg a nők széles spektrumon válogathatnak a reggeli készülődéskor, addig a férfiak számára igencsak behatárolt a munkahelyi öltözet: ing, nyakkendő és öltöny.

Azonban nem volt ez mindig így. Száz éve a nők még hevesen utánozták férfi kollégáik öltözködését, jól szabott zakó dukált a dolgozó nőnek, addig mára szakértőjévé lettek a finom, ám jelentős választéknak a munkahelyi öltözködés terén.

Kosztüm lázadás

A XIX. Század végén a középosztálybeli, iskolázott nők kosztümöt viseltek szakszerű hivatásgyakorlásuk szimbólumaként.

Anthea Jarvis, a manchesteri Kosztüm Kiállítás kurátora szerint "az 1890-es években a kosztümös nők komoly és hozzáértő benyomást keltettek, mindenki tudta, hogy férfi munkában járatos hölgyekről van szó." Korábban azonban nem ismerték el ennyire a forradalmi öltözet viselőit, gyakran váltak a férfi karikaturisták áldozatává. A kosztümös, dolgozó nőt nemtelen, alaktalan, taszító lényként ábrázolták.

Valamivel később, a XX. század elején a nemtelenségnek hadat üzentek a nők szavazati jogaiért harcoló szüfrazsettek, s megkövetelték tagjaiktól, hogy felvonulásaikon legszebb ruháikat viseljék. Kiáltványaikban arra buzdították a nőket, legyenek nőiesek, ne engedjenek a társadalmi elvárásoknak, amelyek nemtelenségre kárhoztatják őket. - magyarázza Jarvis.

El a kezekkel

A kosztüm a viktoriánus korban a fehérgalléros munkaerő és a prostituáltak megkülönböztetésére is szolgált. "A férfiak akkoriban még nem szoktak hozzá, hogy a rendes lányok gardedám nélkül járják az utcákat, azonban a kosztümös nő látványának egyértelmű üzenete volt: dolgozni megyek vagy munkából jövök. El a kezekkel!"

A nők többsége újságíróként, gépírónőként, könyvelőként vagy telefonos kisasszonyként dolgozott és bár ritkán kerestek ugyanannyit, mint a férfiak hasonló munkakörben, vásárlóerejük mégsem maradt észrevétlen.

A nő, mint potenciális vásárlói célcsoport egyre jelentősebbé vált, s egyre több nőknek szóló reklámot készítettek, a ruhadivattól elkezdve a bőrápoláson át a haj, gyógyszer és illatszer-reklámokig.

Szűk szoknya, kivágott top

A blézer, amelyet a férfiak zakójáról másolva ültették át a női divatba sokkal könnyebben beépült, mint a szintén a férfiaktól kölcsönzött nadrág.

Először az első világháborúban a lőszergyári munkásnők viseltek nadrágot. Azonban békeidőben sokáig szigorúan szabadidős viseletként jöhetett számításba, ám az idő haladtával ez a megszorítás is kihalt és a nadrág is szerepet kaphatott egy elegáns női öltözékben.

Azonban Jacqueline de Baer divattervező szerint még napjainkban is előfordul egyes vállalatoknál, hogy a munkahelyi uniformisnál a cégvezetők megtiltják a nadrág viseletét.

Yves Saint Laurent-nak köszönhetően az 1960-as évek vége felé a nadrágkosztüm is elfogadott női öltözetté vált, azonban a divatbemutatókon eleinte forradalminak ítélt férfias viselet csupán a 80-as évekre terjedt el kényelmes munkahelyi ruházatként.

"Ahogy a nők egyre magasabb és elismertebb pozíciókat értek el, úgy nőtt az önbizalmuk a nadrág-viseléssel kapcsolatban is." - magyarázza Pamela Church Gibson a londoni Divatakadémia tanára.

Űrhajós válltömések

Joan Collins



A '80-as években a nők ismét energikusan kezdtek öltözködni. Joan Collins a Dinasztiában méteres válltömésekkel jelentkezett, és rikító alapszínekből ruházkodott. Ugyanakkor a korszak öltözködési bestsellere a John Molloy által írt Dress for Success a ruházkodás régi sztereotípiáit erősítette meg.

"Molloy újra megfogalmazta azt a szabályt, hogy a sikeres nőnek kosztümöt kell hordania, persze az elmaradhatatlan nőies kiegészítőkkel együtt", mondta Church Gibson. "Egy nő nem lehet túlságosan szexi, ha ez aláaknázza szakmai képességeit"

Gibson szerint a Sex in the City Mirandája a molloy-i elvek megtestesítője. "Szakmai szempontból Miranda a legsikeresebb - a negyedik széria végére egy cégjogokkal foglalkozó iroda partnere lesz. Legtöbbször elegáns, sötét színű blézert hord, a nőiesség kifejezőjeként megelégszik egy ezüstlánccal."

Stílusszabályok nőknek és férfiaknak

Bár a nyakkendőnek (szerencsére) nincs női megfelelője, Gibson visszautasítja Thompson érvelését, miszerint a szakmai magaslatokon tündöklő nőknek gyengébb elvárásokkal kell szembenéznie.

"Léteznek szabályok, amelyek szigorúan meghatározzák, hogyan öltözzön egy nő, mégpedig kevésbé nyilvánvaló, körmönfont szabályok - Thompson ezt figyelmen kívül hagyja."

Szerinte a nők kötelezőnek érzik a sötét ruhát, amíg fölfelé törekednek a ranglétrán, ám azonnal világosabb színekre váltanak, amint elérik az áhított pozíciót. "Rengeteg ambíciózus fiatal nőt látni, akik lábközépig érő szoknyában, tengerészmintás blézerben és körömcipőben kapaszkodnak fölfelé a szamárlétrán."

A Munkaügyi Bíróság egyelőre nem döntött a Thompson-ügyben, de ha a panaszos a siker érdekében akar öltözködni, jobb ha felköti a... nyakkendőjét.